A tanulmány bemutatja az egyetlen olyan magyarországi nyomdát, amely a ptrica előállítása nélkül, sajátos módon – igaz, nem túl jó minőségben – nyomtatott a 17. század harmincas éveiben. Ez a műhely a Brassó melletti Bolgárszegen működött. Tulajdonosa Petcu Soanul pópa betűit és díszeit maga által vésett matricára öntötte. Öntvényei apró lapocskák voltak, amelyeket deszkára ragasztott. Sajtó helyett pedig a korabeli leírások szerint hengeres faorsót használt. Ezzel a páratlan technikával a 15. századi táblanyomatokhoz hasonlóan készítette el egyetlen nyomtatványát, a román nyelvű Calendarit, amely három példányban maradt fenn. Soanul latin betűkkel is kísérletezett. Próbanyomata mindössze egy magyar szóból áll: Bácsfalu, a Brassó igazgatásához tartozó egyik csángó falu neve. A tanulmány e nyomdatörténeti kuriózum részletes bemutatása mellett a maga korában igen népszerű calendari műfajával is foglalkozik. A kötetet a magyar könyvtörténet, illetve kultúrtörténet iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk.