A mezôgazdaságban a mûszaki fejlesztés évezredes múltra tekint vissza és örökzöld feladatnak tekinthetô. Amióta az ember egy kis „tudatosságot” vitt a mezôgazdálkodásba, egyre kiterjedtebben használja mindazt, amit ma a komplex mûszaki fejlesztés elemi között tartunk számon. Az idôk során a mezôgazdálkodás cél-, eszköz- és feltételrendszere sokat változott. A tudomány és a gazdálkodási gyakorlat fejlôdése a növénytermelésben új fajták és technológiai megoldások sokaságát eredményezte. Az állattartásban a nomád gazdálkodásról fokozatosan áttértek a háziasított tartásra és ezen a területen sem múlt el nyomtalanul a tudomány és a technika fejlôdése. A mai értelemben vett mezôgazdasági termelést a mûszaki fejlesztésben integrálódó biológiai, kémiai és technikai tényezôk segítik az ökológiai adottságok és a humán tényezôk egyidejû figyelembevétele mellett. Fontos, hogy az említett tényezôk a gyakorlati megvalósítás során megfelelô harmóniában legyenek egymással, ellenkezô esetben egy sajátos „minimumtörvény” következtében a legalacsonyabb szinten jelen lévô komponens fogja meghatározni a fejlesztés végsô eredményét. Ezért fontos a komplexitás érvényesítése a mezôgazdálkodást szolgáló mûszaki fejlesztésben. Husti István munkáját azoknak ajánlom, akik komolyan érdeklôdnek a mezôgazdasági mûszaki fejlesztés kérdései iránt. Kiemelendônek tartom, hogy a könyv a mûszaki fejlesztés gazdasági vonásaira helyezi a hangsúlyt. Ezzel a felhasználók, a mezôgazdasági termelésben érdekeltek járhatnak jól, hiszen a gyártók, forgalmazók részérôl meglehetôsen sok technokrata megközelítéssel találkozunk, amikor egyre bôvülô kínálatukat reklámozzák. A gazdálkodó számára megfelelô megoldás kiválasztásához célszerû a mûszaki-technológiai jellemzôk mellett a gazdasági szempontok figyelembevétele is. Így nagyobb biztonsággal hozhatók olyan fejlesztési döntések, amelyeket késôbb nem kell megbánni, mert „többet nyerhetünk a réven, mint amennyit veszítünk a vámon”.