Márai Sándor megjegyzését korántsem véletlenül választotta Garas Kálmán saját kötetcímének. Az album arcképein is a lélek megnyilvánulásait, a személyiség szellemi absztrakcióit keresi; ezt hívja, idézi és illusztrálja, s közben életérzéseit és jelentéseit a felfedezés örömével teszi. Egyenként és együtt is élvezhetjük a szerző által megragadott pillanatokat - válogatott és üdítően sokféle és színes tájak bukkannak elő. Emberarcok, férfiak, asszonyok, a létezés belső térképeivel, az alkotó spiritualitások jelzéseivel. És örömünk telik életünk valóságdarabjait fölfedezni, az elszállt időt összerakni, s mindezt ráadásul gyönyörködtető és szívet melengető érzésekkel tenni. És még van valami: azt hiszem, Garas Kálmán példája igazolja, "vidéken" is lehetséges jelentőset alkotni. Tehetség, akarat, szívós munka, valamint Sors bona nihil aliud, szerencse kell hozzá. Ezek a portrék kivétel nélkül, lokálisan bizonyítható módon Vas megyében születtek (Bartók-szeminárium, Berzsenyi Könyvtár, helyi tárlatok stb.), évek szorgalmas munkája alatt, s bizonyára többet is kiállíthatna saját élet-albumából. A kerek ötven év munkái összességükben azt is jelzik, hogy Garas Kálmán félszázados építkezése alatt mindvégig igazat mondott, s hogy döntéseinek helyességét a futó pillanat és a múló idő tudatos és elmélyült megragadására mindvégig megőrizte. Tartalomjegyzék: Ambrus Lajos: Az idő megragadása - Garas Kálmán könyvéhez 5 Salamon Nándor: A művészportrék mestere 6 Tóth Csaba: Garas retrospektív 7 Wilheim András: Garas Kálmán a Szombathelyi Képtárban 9 Tóth Csaba: A fotográfiától a fotóművészetig - Beszélgetés Garas Kálmán fotóművésszel 10 Malina János: Határok nélkül 17 Tóth Lívia: "Legyen a portré hiteles, kifejező és megismételhetetlen" Beszélgetés Garas Kálmán fotóművésszel 18 Készman József: A mindent látó szem 21 Fotók 23 Bibliográfia 286