Bagyinszki Zoltán gyulai fotográfus talán legszélesebb körben ismert munkái szecessziós épületekről készültek. E fotók albumba rendezve közvetítik örökségünket, de emellett önálló, művészi alkotások is. A kötetben több száz felvétel mutat be válogatott építészeti értékeket, amelyet összeköt a felismerés: a történelmi Magyarország városainak szecessziója Európa egyik legegységesebb építészeti kincse. A magyar szecessziós építészet megújulást, mozgást, dekorativitást, életreformot és modernizációt kapcsol egységbe, amelyet az emberi környezet minőségivé tételére irányuló mellett a művészi önállóságra való törekvés is motivált. Kiemelt szerepe volt mindebben Lechner Ödönnek, a magyar építészet iskolateremtő alakjának, akinek példája generációkra volt hatással. A konzervatív, historizáló megoldásokat színes, eleven ornamentika váltotta fel. De az építészek a helyi hagyományokat is keresték: épületeik társalkotói a mozaikokat, korlátrácsokat alkotó mesterek. A megújulás a hagyománytól is függött: „Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak és munkám folytatása az ő munkájuknak.” (Kós Károly). Bagyinszki Zoltán új kötetében jól ismert és jelentős épületek mellett kevésbé ismertek is helyet kaptak. Ezzel a szecesszióról alkotott tudásunk bővül. A kötet emléket állít a magyar szecessziós építészet újrafelfedezésében kulcsszerepet játszó Gerle Jánosnak is.