A 20. századi művészet egyik alapvető újdonsága az experimentalizmus, a kísérlet (újra)bevezetése a művészeti gyakorlatba, amely több évtizede ismételten visszatérő diskurzus tárgyává teszi tudomány és művészet viszonyát, a tudományos és művészi megismerés, alkotás, gyakorlat lehetséges kapcsolatainak, a hasonlóságoknak és különbségeknek a vizsgálatát. A kutatás, fejlesztés, valamint az innováció az elmúlt két évtized fejleményei nyomán vált művészeti kontextusban fontos és egyre hangsúlyosabban előkerülő, interdiszciplináris területté, amely érvényes leírását nyújthatja az elektronikus, digitális, kommunikációs, interaktív eszközöket és technikákat alkalmazó művészeti projektek jelentős csoportjának. Joggal merülhet fel általánosabb kérdésként is, mit jelent a művészet mint kutatás? Kizárólag tudományos kiváltság-e a kutatás és fejlesztés, vagy értelmezhető a művészet területén is? Ha igen, melyek a jellegzetességei, hogyan közelíthető meg a művészeti gyakorlat, elméleti, illetve történeti szempontok alapján? Tartalomjegyzék: 1. Marosi Ernő: A tudományosság modelljei a művészettörténet-írásban 2. Beke László: Konstruktőrök és fejlesztők a művészetben és a tudományban 3. Hantos Károly: Kutatásmódszertani relációk a művészeti és tudományos tevékenységben 4. KissPál Szabolcs: Technodeterminizmus és a művészeti képzelet 5. Horányi Attila: Művészet és kutatás - minták és minthák 6. Csurgai Ferenc: Új törekvések új anyaggal 7. Kicsiny Balázs: Köztes idő - köztes tér 8. Pléh Csaba: A művészeti változás pszichológiai megközelítései 9. Varga Tünde: Tudományos? Fantasztikus? 10.Kékesi Zoltán: Hard és soft 11. Szegedy-Maszák Mihály: A művészetek tudományközi kutatása 12. Kőnig Frigyes: Tudomány, vizuális megjelenítés, művészi alkotás 13. Vidnyánszky Zoltán: Látáskutatás 14. Peternák Miklós: Valami dereng 15. Szegedy-Maszák Zoltán: Művészet mint kutatás: experimentalizmus a médiaművészetben