A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ Kolozsvár utcáin hagyott jelei esetleg csak a hozzáértőknek tárulnak már fel egy-egy megmaradt Adăpost (Óvóhely) falfeliratban. De ahhoz, hogy a múlt eseményei eszünkbe jussanak, szükségesek olyan tárgyak, amelyek megszakítják a mindennapiságot, amelyekről és amelyek mellett mesélni lehet. Erre kiválóak a fényképalbumok, hiszen a képek előcsalogatják a régen megélt eseményeket, viszont a fotók maguktól nem fognak megszólalni. Szükség van az emlékező emberre. Ez a könyv, amely egyúttal album, nemcsak olyan fotókat tartalmaz, amelyek egy ismeretlen és ideiglenes Kolozsvárt mutatnak, hanem azoknak az embereknek az emlékeit is, akik mindezt látták, megélték. Együtt van hát a kép és a mesélő ember, nekünk csak meg kell hallgatni a történetüket. Utána pedig az újjáépített homlokzatokban, az átalakított épületekben vagy az azóta is változatlan kapukban, ablak­keretekben felismerni a megőrzésre érdemes múltat. drd. Újvári Dorottya művészettörténész