A rajztoll humoristájának is nevezték az ezernyolcszázas évek második felében alkotó Jankó Jánost, aki pályája elején nem gondolhatta, hogy az ő nevéhez fog fűződni a magyar karikatúra kialakulása. Festőművésznek készült és azért vállalt újságrajzolást hogy az ebből szerezett pénzből Bécsben tanulhasson festészetet. A népi életet némi humorral ábrázolva lett ismert festőművész, rendszeresen részt vett a tárlatokon, de amikor Jókai Mór elindította a Magyarországon újdonságnak számító Nagy Tükör, majd Üstökös című élclapját Jankó János lett a rajzolójuk. Az ebből származó jövedelméből aztán valóban eljutott Bécsbe, de két év után Tóth Kálmán, a Bolond Miska című élclapjához haza csábította és ezzel végérvényesen ő lett a hazai élclapok állandó rajzolója. Szinte valamennyi akkor induló humoros lap születésénél bábáskodott. Több mint hetvenezer rajz maradt utána. Rajzai soha nem voltak sértőek, jóízűen, a népi humort előtérbe helyezve készítette napról napra grafikáit. De nem csak karikatúrákat rajzolt, hanem illusztrált újságokat, könyveket is. A rengeteg megbízás ellenére szerény körülmények között élt és a nagy álma hogy elismert festőművész legyen, soha nem valósult meg. De megteremtette a hazai karikatúra rajzolás művészi rangját. A könyv a rajzoló életútját, munkásságát mutatja be gazdagon illusztrálva, megismertetve a korszak sajtó és politikai viszonyait.