Amikor sok évvel ezelőtt Lájkolom a magyar nyelvet címmel kiadtam évek során összegyűlt verseimet, kedves barátom, Tarján Tamás azt mondta: tetszenek a verseid, de azért maradj inkább a prózánál. Maradtam, igen. Írtam azóta novellákat, szubjektív szótári szócikkeket, szatírát és regényt. Maradtam prózaíró, aki néha verset ír. Mert felháborodik, elgondolkodik vagy éppen játszani van kedve a rímekkel. Remélem, Tamás odaátról megértően bólogat - írja a szerző. Részlet a kötetből: Haikuk vírusos időkben Egy gondolat bánt. Az utolsó sírásót ki temeti el? Véres korona szabdalja sorainkat. Mindenkit levág? Otthoni magány. Az ajtó se nyíljon meg: kopog a halál. Ha kevés dúskál, ez éppen annyit jelent, hogy sok a szegény De ne adjuk fel! Nem viszi el a posta reményeinket.