„Lelkiismereti regény” – új kötete alcímében Gyertyán Ervin így határozza meg önéletírásának műfaját, akárcsak a folytatásos emlékirat előzményeként megjelent Lidérc és ingovány című szubjektív dokumentumregény (Littera Nova, 1997) esetében. A szerző – aki nemrég ünnepelte 83. születésnapját, s akinek neve a hatvanas évek óta szorosan összefonódott a József Attila-kutatással és -recepcióval – így határozza meg új esszéregénye jellegzetességét: „a vallomás, a gyónás adja meg a lényegét. Arra törekedtem, hogy ez a feltárulkozás őszinte és tárgyilagos legyen, ne riadjon meg az olykor fájó önelmarasztalásoktól sem, de ne essek az önmarcangoló lelkiismereti mazochizmus csapdájába sem, amire barátaim szerint van bennem hajlandóság. Vagyis ne állítsak emberfeletti mércét és kritériumokat saját emberségem elé, de ne is adjam fel azokat az erkölcsi igényeimet önmagammal szemben, amelyek felfogásomban az emberállatot az állatembertől elhatárolják.”