Barna Róbert szépprózája úgy olvasható, akár egy hősköltemény, melynek hőse véget nem érő küzdelmet folytat a világgal, hogy egyetlen Világha újra az övé legyen. S amiként a halál felett győzedelmeskedik, új rendet vág a nyelv, az idő, és maga az Írás mezsgyéin is, ahogy még senki, és ahogy az egy Világhbajnoktól elvárható. (Marton László Távolodó) Ez a könyv jelen időben íródott, akarom mondani íródik, mert sosem halunk meg. A cselekményt a frenetikusan mulatságos mondatok kitekert logikája löki előre (lököttek lennénk?), de a történetet a szerző koncentrált halálfélelme és szenvedélyes szeretetvágya tartja egyben. Lepattanhatnak-e érveink (és hivatalos beadványaink) a kozmikus rendről, és jellegzetes helyi képviselőiről? Elvehetik-e tőlünk kedvesünket, a Világhot? és, hogy hogyan csinálják ezt nem lehet törvényesen csinálni nem lehet így eltüntetni az embereket körbejárom a termeket és ahol lehet felírok egy üzenetet a falra az kerül, hogy ne csüggedjetek mert meglesztek mert meglesz mindenki előbb utóbb kiderül, hogy ahol semmi sincs látszólag ott is van valami egyszer csak előtűnik nekünk és máris ott van ugye odalátjuk ahogy most önök is idelátnak engem olvasás közben ezekre a lapokra (Koppány Márton) Világhbajnoknak lenni mindig nagy dicsőség. De, Hölgyeim és Uraim, kérdezem Önöktől: mi legyen azzal a hőssel, aki alászállt, és Onnan feljőve lett Világhbajnok? Ez a metafizikai hőstett milyen jutalmat érdemel? Nos, ha elolvassuk e könyvet, megtaláljuk rá a választ. (Jahoda Sándor) Eredetileg azzal akartam kezdeni, hogy Barna Róbert története Világhviszonylatban is milyen eredeti, de végül úgy döntöttem, inkább arról írok, mennyire aggódom én is a Világh miatt. Sajnos, az emberek többségét nem érdekli, hogy mi folyik itt, és a Világhért sem tennének valamit. Hát most őket szólítom meg! Legyenek hálásak annak, aki egyedül is kitartóan küzd a túlerő ellen, aki még ma is harcol. Érte és persze mindnyájunkért olvassák el ezt! (Fekete Péter )