Leck Gábor versei nem könnyű olvasmányok. Nem a nyelvezet, nem a metaforák és nem a szerkezet összetettsége miatt, hanem azért, mert ezek a versek mindig a létezés alapkérdéseit görgetik a megértés sziszüphoszi kaptatóján. Akkora átéléssel, akkora buzgalommal végzik hiábavaló és mégsem haszontalan tevékenységüket, hogy az olvasó is e kilátástalan, ámde fölöttébb emberei erőfeszítés résztvevőjének érezheti magát. Leck Gábor összegyűjtött verseinek ez a posztumusz kötete a tragikus sorsú szerző minden befejezettnek tekinthető költeményét tartalmazza.