Hogy a teljességre törő, annyi mindenben, grafikában, szobrászatban, festészetben maradandót alkotó, 2007-ben, ötvenkilenc évesen elhunyt Jánosi András még mennyit adhatott volna, ezt a posztumusz verseskötet is bizonyítja. Adhatott volna még, ami verseinek lényege: erőt és szeretetet. És azt is, ami képzőművészetének lényege, a biztos kézzel formált, elvontan vagy nagyon is realista módon megörökített új valóság, vagyis a kész alkotás elsősorban ragaszkodás értékeinkhez és hűség önmagukhoz. Írás és látvány, szó és kép nála egy irányba mutat és egy irányt jelöl ki: önmagunk vállalásának könyörtelenségét, az elkerülhetetlen szembenézést énünkkel és a világgal. Nyíltan vagy bevallottan: a jobbítás szándékával. (Kaiser László)