"Samu János Vilmos szövegvilága minden tekintetben átjárható, az olvasó szinte észrevétlenül siklik át a (keleti) mesevilágba vagy valamely bonyolult tündérmesei helyzetbe. A mítoszok pedig keverednek, dialogizálnak, parodisztikus elemekkel vegyülnek, hiszen távolról sem csak a valahol mindig megbúvó Dionüszosz színre léptetése, merőleges mozgáspályájának megközelítése a cél..." (Hózsa Éva)