A közéleti költészet tartós apálya idején különös, mi több, meghökkentő érzés ezt a könyvet kézbe venni. Egy vagabund költő lázas és lázadt hangját kihallani a sorokból, a vágáns költők hetykeségét és karcosságát megtapasztalni akár a finom lélekrezgéseken építkező és az olvasói (túl)érzékenységre apelláló, akár a slam poetryvel dübörgő költészeti hétköznapokban - legkevesebb botrányos feladvány. Zavarba ejtő az az őszinte - vagy inkább naiv - elképzelés, hogy a költő feltépett mellkassal, magát kiszolgáltatva áll oda az olvasói elé minden míves rafináció vagy divattrendekhez kapcsoló maszkok használata nélkül... (Zalán Tibor)