Utazni jó. És veszélyes. Az utazás során kiszakadunk a komfortzónánkból, új tapasztalatokkal gazdagodunk, és hiába vagyunk mindenre felkészülve, mindig történhetnek váratlan dolgok. Olvasni jó. Érzékeny emberek írásait - akiknek van önreflexiójuk, értenek a témájukhoz, és megvan bennük az alázat önmagukkal, a tárgyukkal és az olvasóikkal szemben, pláne. Szögi Csaba és Balatoni Boli mindketten művészek, egy író és egy zenész. Két különböző karakter, világlátás, érzésvilág, de ugyanaz a felfokozott érzékenység és kíméletlen nyitottság. A legális és illegális kábítószerekről őszintén beszélni mindig nehéz. Szögi Csaba remekül egyensúlyoz a szubjektív önfeltárás és az objektív tények világa között: a drogok pszichés és fizikai veszélyeiről, társadalmi hatásairól irodalmi értékű prózát olvashatunk. Olyan szövegmátrix ez, amelyben olvasóként élvezet elveszni. Balatoni Bolinál is megjelennek a drogok, de az ő igazi terepe nem a belső, hanem a külső utazás. Egy olyan szabad ember írásai ezek a szabadságról, aki a világ távoli tájain, olykor a civilizáció peremén is túllendülve kereste a belső autonómiát. Számomra Szögi Csaba és Balatoni Boli írásai erről szólnak - a szabadság, a végső autonómia megtalálásáról. Legyen az veszélyes kísérletezés az öntudattal vagy utazás a bolygó körül: olvasóként csak hálásak lehetünk, hogy megtették helyettünk. Kubiszyn Viktor