Frideczky Katalin (Budapest, 1950) prózáiban egyre telítettebbé válik a korábbi köteteiben már megismert elbeszélő hang, amely az élettapasztalatokat egyszerre derűs, ugyanakkor nagyon is realista bölcseletté transzformálja. Hőse - vagy inkább hősei - sokat megélt asszonyok, nők, akik hétköznapjaik minden mozzanatával rácáfolnak a 21. század értelmetlen fiatalságkultuszára, és sugárzik belőlük, hogy az élet mély és tudatos megélése a középkorúsággal kezdődik. Míg a szerzőt eddig többnyire novellistaként ismertük, e kötetében új arcait is megmutatja: a nagyobb, összefüggő struktúrában gondolkodó íróét egy kisregénnyel, valamint filmes látásmódját egy filmnovellával, amely mind hangulatában, mind témájában a magyar filmírás legjobb korszakát idézi meg.