Válogatott versek: Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László. Mi tarja össze ezt a három költőt, amikor egy nemzedékhez tartozóknak sem mondhatjuk őket? Először is a barátság. Az életkor szerint középső, Benjámin jó barátja volt a másik kettőnek, ha élete más-más szakaszában is. Mindhárman a szegénységből jöttek, a felső iskolákból kirekesztve. Tehetséggel, önműveléssel fölmálházva mégis a szellemi élet legmagasabb csúcsaira hágtak. Mindhármukat beszippantotta a második világháború ukrajnai pokla: Zelket és Benjámint munkaszolgálatosként, Csanádit hadifogolyként. Összefűzi őket a politika is: az 1953-as ocsúdástól kezdve mindhárman a társadalmi tisztulásárt küzdöttek, szenvedtek. S ami a legfontosabb: gyönyörűket írtak.