Schirilla György mesekönyvének olvasása közben Babits Mihály sorai jutnak az eszünkbe: "Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek." Meseíró barátunk gondolatai gyönyörű dallamokat csalnak elő olvasói lelkéből. Magunk sem vesszük észre, de egyszer csak egy rendkívüli zenekar részeseivé válunk: az író szép szavakkal, példaadással tanít bennünket természetszeretetre, megértésre, be- és elfogadásra, a másik szemével való látásra; bevezet bennünket a lélek rejtelmeibe. Matilda, a nagylány és Túró, a dobermann kutya kalandjain messze túlmutat ez a kisregénybe illő történet: a nyíló párkapcsolat, a családi otthon féltő összhangja, a természetféltés mind-mind helyet kapnak benne.