Ha kézbe vesszük ezt az antológiát, azaz - a görög szót lefordítva - virágcsokrot, amelyet a kiadó jóvoltából átnyújtott nekünk a költő, akkor olyan versek élvezhetők, mormolhatók, dúdolhatók, imaként vagy perlekedésként, emlékezésként vagy beszélgetésként, amelyek remélhetőleg nagyon sok olvasót ragadnak meg látszólag egyedi vagy rejtélyes üzenetükkel és - talán - rádöbbenti őket, hogy e versek tulajdonképpen kulcsok a saját legszemélyesebb és legközösségibb kotta- és szövegtárunk megnyitásához. Olyan újjászületéshez, amely rokon a Tóth Éva költészetében olyan központi, jelképes szerepet játszó fákéval. (Szörényi László)