Az apád magyar, kérdezte Marika rettentő magyaros angol nyelven, rám mutatva. Talán a sárga ábrázatom miatt, sokaktól tudom már, hogy Pest tele van ilyenekkel, mint én, vagy kevésbé volt misztikus a dolog, lehet, hogy a csaj csak meghallotta Schulz feleségét, amikor a nevemen szólított, hogy emeljem ki a fejem a homokból és vigyorogjak az objektívbe. Ő félig magyar, magyarázta Schulz fia (elárulta az apját, hogy megkapja a nőt, mint ahogyan előtte sokan mások is tették), half Hungarian, amit a lány apja könnyen megértene, mintha Puskás vagy Kocsis lennék, egy félvér a Magyar könnyűlovasságból, ő viszont semmit sem ért. Igen, magyar, vallotta be végül, aki nem tud magyarul. Arra számított, hogy ez a homályos tény az én még homályosabb nemzetiségemről hozhatna némi pluszt a számára.