Ha a költészet iránt még fogékony magyar olvasó kézbe veszi Mei Er verseskötetét, akkor az első kérdés, amivel óhatatlanul szembesül, a könyv címe: Tizenkettő mögött. A Tizenkettő mögött egy földrajzi terület neve Kína délnyugati részén, itt található Kínában az egyetlen, máig felfedezett, a Tizenkettő mögött nevű földrepedés. A költő sajátosan és misztikusan értelmezi a név jelentését: a 12 a "tíz" és a "kettő" írásjegyekből áll, amelyeket összeillesztve a "király" írásjegyet kapjuk, ez lehet a kódja a kötet címadó versében szereplő alaknak: "Királyom, már hétszáz millió éve rejtőzöl", "Királyom, tizenkét formát ölthetsz", olvashatjuk a címadó vers előhangjában. A könyv fő vonulatát, gondolati és érzelmi gerincét három hosszúvers, vagy inkább vers-ciklus adja, Tizenkettő mögött; Iker-folyó barlang; A néhai Tethys-óceán. ... Az absztrakció és anyagszerűség egyidejű jelenléte, az elvont és az érzékletes szinte tektonikus módon történő összecsúsztatása révén a befogadó egyszerre lesz "a hétszáz millió évnyi magány és mennydörgés" tanúja és elszenvedője. Hiszen a költő nem tesz mást, mint "telis-tele érzelmekkel", az idő és létezés fosszíliái közt vándorolva számot vet a saját sorsával. Felfedezi, továbbadja, átörökíti, és saját magára vonatkoztatja a hétszáz millió év előtti jeleket. Nem kényszerít ránk semmiféle jelentést, de sok mindent sugall. A természet, az anyagi világ elemi erejéről és szépségéről szól, miközben tudja, és érzékelteti, hogy a természet sorsa az ember sorsa is. (Részlet Turczi István előszavából)