A néhány éve elhunyt Balogh László utolsó regénye énregény. Formája kiválóan alkalmas arra, hogy a diktatúra korszakának utolsó éveit idéző közösségi mondanivaló személyes módon szólaljon meg. Helyzetei regényhelyzetekként, de a valóságra visszautalóan is hitelesek, s így rajzolódnak ki a főhős körül, aki időben előre meg visszaforgatja mindazt, ami vele történik.