A könyvtárlakó A ló a gyűjteménykönyvtárban lakott, mint errefelé minden szellem. Villanyoltás előtt trappolt a polcok közé, mert neki néhány perc elég az olvasnivaló kiválasztásához. A könyvtárosok úgy intézték a dolgukat, hogy ilyenkorra senki ne maradjon a raktárban, nem akarták zavarni a szellemet. Megszokták a nyerítést, a dobrokolást. Reggelenként a takarítónő hidegvérrel összesöpörte a lószart, kiválogatta a visszahozott könyvek közül a lószőrt. Ő volt, aki először megállapította, hogy a ló őszül. Deres szálakat húzogatott ki a latin történettár kötetlapjai közül, újabban pedig a provance-i albumokból. Összegyűjtött egy vonónyira valót s elhatározta, hogy megtanul hegedülni.Reméli, akkor majd el tudja dönteni, ha egészen közelről veszi szemügyre a mozaikot, csupán egy kövecske öntudatos fényét látja vagy pedig a mestermű padozat nagyszerű részletét.