Egy pedagógusi életpálya emlékei, élményei sűrűsödnek Cseh Katalin Tanerőtlen című kötetének fő versciklusában, a kötetben ezen kívül még két ciklus - a Lila közérzet és a Csönd és Isten - kapott helyet. A főként gyermekirodalmi szerzőként ismert Cseh Katalin ezúttal elsősorban a felnőtteket kívánja megszólítani verseivel - nem csak a pedagógusokat, hanem mindnyájunkat, akik életünk valamely szakaszában így vagy úgy (akár diákként, szülőként, munkatársként) kapcsolatba kerülünk velük. A kötet zömét képező, a Tanerőtlen versciklushoz tartozó művekben a költő a tanári élet, a tanári munka tapasztalatait, élményeit, humoros és keserű emlékeit, pillanatképeit sűrítette verssé. Cseh Katalin versei úgynevezett "érzékenyítő" szövegek, az irodalom eszközeivel világítanak rá arra: ezen hivatás gyakorlásához nemcsak tudásra van szükség, hanem nagyfokú empátiára, önzetlenségre, odaadásra. A kötet második, Lila közérzet című versciklusában az élet különböző vetületei, fény- illetve árnyoldalai jelennek meg: szerelem, elhidegülés, anyaság, hiányérzetek, kételyek, örömök, ballépések, kötődések. A harmadik, egyben utolsó versciklus címe: Csönd és Isten. Cseh Katalin istenes verseinek központi témái a bűn, a kegyelem, a lélek útkeresése, a modern ember világba vetettségének szorongató érzése, a halandó ember és a halhatatlan Isten egymástól való távolodása, illetve egymáshoz való közeledése. A három versciklus között a költő finom humorral teremt kapcsolatot, a záró versciklusban ismét visszautalva az első rész "tanár- és ember-lét" sajátos kérdéseire. Erre a humoros átvezetésre egy példa: "Isten a végén becsukja a naplót / megigazítja félrecsúszott nyakkendőjét / komor tekintete végigpásztáz rajtunk / majd szó nélkül sietős léptekkel távozik".