Hogyan is lehetnénk másképp? Élünk itt a földkerekség legszebb kisvárosában (na jó, második legszebb), köröttünk különösnél különösebb alakok, egy beszkárttanácsos, egy bigámista, egy totónyertes, egy varázsló meg egy Jóisten, miénk a világ, amerre a szem ellát, a fatelepektől föl egészen a Trombita térig, itt vannak a barátaink, a Kisli, a Cila, a Sipeki meg a Nagymézes, itt az egész Pajta utcai iskola tanárostul, diákostul, pedellusostul, itt vannak a lányok, itt vannak a havanas évek, és itt vagyunk mi is, szépen, ahogy illik. Mi kell még?