A "mítosz" magyar megfelelője a "népige" szó lehetne. Megnyilatkozik szóban, zenében, táncban, ábrázolásban. A néplélekből fakad, célja az örökítés az időben. Ha egy nép nem törődik már mítoszaival, nem törődik istengyermeki voltával sem. Csökkenő hitét ésszel pótolja, de egyre boldogtalanabb. Hiába gyarapszik kívül, ha nincstelen szívében. Szabadságjogokba kapaszkodik görcsösen, hiszen belül rab. Újjászületés iránt sóvárog, mert a pusztulás rémével él. A kegyelmet kérni kell, a Szentháromság Egyisten úgy tud segíteni, az Ég akkor nyílik meg. Fel kell néznünk rá úgy, ahogy szülőjére néz fel a gyermek. Kint a nap és a hold alatt, és bent, a templomban és a szívünkben.