Az író a főszereplőt és korát, a negyedik-ötödik századot ábrázolja a maga elképesztő ellentmondásosságában: Jeromos a kora fizikai valóságának és lelki-szellemi világának hű kifejezője, aki egyben a kereszténység szellemi megalapozója, az önmegtartóztató remeteség és szüzesség híve, ugyanakkor teste erotikus és gasztronómiai élvezetek rabja. Csodálattal és hittel azonosul az Ó- és Újszövetséggel, de rajongója a klasszikus pogány íróknak és filozófusoknak. A Pannónia és Dalmácia határvidékéről származó esendő, teste hitványságával küszködő, de hatalmas lélek élete a vallásos hit, a filozófia és a hús-vér ember külvilággal, ellenségeivel és önmagával küzdő kalandregénye.