Aszalós Csongor gyakorló orvos, költőként 2011-ben lépet a szűkebb, majd 2017-ben a tágabb nyilvánosság elé, azóta a Szemed áldó cipruság immár a negyedik kötete. "Mindent írtam: lírát, elégiát, / rövid dalocskát, eposzt, szonettet, / mert csak így tudtam sugározni át / dús tárházát a dúló érzelemnek." Eddigi kötetei valóban igazolják a szerző otthonosságát a sokféle formában és műfajban. A sokszínűség, a formagazdagság és -biztonság e kötetben is jelen van: hexameter és szonett, haiku és ballada, shakespeare-i formát akrosztikonnal dúsító hódoló vers, vendégszövegként veretes szonettkoszorú igazolja a fegyelmezett ritmushoz és a hagyományhoz ragaszkodó ars poeticáját. Kötete ugyanakkor erős önéletrajzi vonatkozásokkal teljes: "aki egyszer már volt feleségem / s most is e versben újra ezt kérem." Két ember, egy család, gimnáziumi és művészbarát meghitt egysége, a megtalált és visszanyert harmónia kötete a Szemed áldó cipruság. A költő az áldó szemek gyengédségében mondja, hogy "éppen egy éve úgy értem révbe / hogy lényed minden sejtemre kihat / és újraépült lényem egésze / és megszépíti napjaimat." (Lami Pál)