A könyv Pindaros költészetének egyik jeles motívumával foglalkozik. Noha a szem és tekintet költői erővel felruházott metafora Pindarosnál, monografikus feldolgozás eddig nem született a témában. Pindaros költői világának valamennyi szereplője rendelkezik a szem és tekintet valamilyen formájával. Ez a felismerés adja a könyv szerkezetét: mindegyik fejezet az ódaköltészet egyes szereplőire (Charis, költő, sportoló, isten, uralkodó, remények) összpontosít, melyeket valamilyen beszédes tekintet jellemez. Végül a látótér kissé kitágul, s az utolsó fejezetben a fény és sötétség motívuma lép előtérbe. Az elemzés számos helyet és költeményt tárgyal, melyek értelmezése (sok esetben szövege is) vitatott. Óhatatlan, hogy a helyek filológiai elemzésekor Pindaros költészetének egésze is mérlegre kerüljön. Így a könyv egyszerre olvasható tematikusan összefüggő esettanulmányok láncolataként és általános (jóllehet szövegközpontú) bevezetésként Pindaros óda-költészetébe.