"Hegyi Béla Szélvitorlája különleges mű. Egyszerre intim és közéleti, drámai és anekdotikus, egyéni szemszögű és tárgyilagosan vizsgálódó. Változatos műfajú könyv: a naplószerű emlékezés, a társadalombíráló diagnosztika, az irodalomtörténeti kisesszé éppúgy helyet kap benne, mint a novella, a regénykezdemény, a humoros karcolat. Az önéletrajzi epizódokat különösen érdekessé teszik az irodalmi, művészeti és politikai életünk egykor neves alakjaival történt találkozásai, azok a kisebb-nagyobb események, amelyek a közelmúltunkhoz kötődnek, és fölelevenítésük lehetőséget ad az összevetésre napjaink fordulataival és figuráival. A XX. század hetvenes éveiben készült 'Följegyzései' nemcsak egy rendkívül érzékeny író gondolkodásába nyújtanak betekintést, hanem a kor félelemmel terhes levegőjét is érzékeltetik; nyílt és őszinte megfogalmazásai a már mögöttünk álló, de nem minden tanulság nélküli időszaknak. A szubjektív szemléletű és hangvételű írás jellegéből következhetnek esetleges tévedései vagy félreértései, de ezek semmiképp sem csökkentik a kötet fontosságát és kortörténeti jelentőségét." (Tordon Ákos)