A trilógia záró darabjában (Az éden íze és Az űrnő ezüst ujja című kötetek után) is sajátos magyar mitológia szólal meg elementáris nyelvi játékossággal s erővel. Keveredve "északi népem" mitológiájával - az ősök, a régmúltak, a mostaniak életidejével, hogy kifejezhessék Kiss Anna költői világképének sztoikus értelmezését: "elmúlunk, / mégis ébren, / világosan, sötéten / hallgatjuk / vélünk múló / nővéreink / a szélben". Kiss Anna költészete "lélekdobon" szól - s mi csak ülünk ott ennek a költészetnek a tüzénél. Kiss Anna (1939) József Attila-díjas költő, író műfordító.