"Manapság mindenki regénnyel foglalkozik, Jenei Lászlónak is van már kettő (Ikerszobrok, 2002; Szarvas a temetőben, 2006), pályáján mégis hű maradt a kisprózai formákhoz, amelyek a kortárs magyar epikában lassan fehér hollónak számítanak. Novellái, elbeszélései a klasszikus modernség narratívájához kötik. Gyakran egyszerű történeteknek látszanak, a legtöbbször a szereplők életének egyetlen pillanatát, egyik novellája címéből kölcsönözve a szavakat, „utolsó mozaikkockáját” jelenítik meg, ám mind mögött ott rejtőznek a tragédia mélységei, a lélek sötét erői is. Az elbeszélés stílusának látszólagos racionalitása, világos szerkezete sem leplezheti azt, amit a művek majd’ mindegyike az olvasó felé sugároz: a világ sejtelmességét, a rejtélyességét és szürrealitását; azt, ahogy Jenei novelláiban a megszokott rend hirtelen, szinte megmagyarázhatatlanul átfordul a káoszba, a valószerű a hihetetlenbe, az élhető a borzalomba, ahogy minden visszavonhatatlanul megváltozik egy csapásra. A Szellemek és szerelmek írásai külön-külön is méltók a figyelemre, de a kötet egésze is élvezetes olvasmány. Kedvvel lapozgathatunk benne ide-oda, de egyvégtében olvasva is megragadó." /Dérczy Péter/