Száraz mikronovellái menekülő utak látszatát keltik. Nem az elvárások szerinti valahová tartnak, hanem épp fordítva. Elfelé valamitől. Elsősorban a valóságtól, a hétköznapoktól. Ösztönösen keresve az adott pillanatban legalkalmasabb szökési tervet. Az egyik pillanatban sivatagban vagyunk, a másikban tengeren. Hol a messzi kelet meséibe visz, hol pedig egy nyugati szalonba kalauzol. Koldusok, művészek, harcosok, uralkodók, foglyok, szigetlakók, szőnyegszövők, destők, színészek népesítik be a legkülönfélébb helyszíneket.