"Grobszurdok" és "minellák". Egy temesvári diákotthon füstös szobájában született elnevezések. A groteszk és az abszurd összevonásából, valamint a mininovellák lerövidítéséből. Félpercesek, egypercesek, tízpercesek. Olvasható virágszálak. Öt csokorba kötve. Több mint negyven év termése. Vannak köztük olyanok, amelyeknek a hagymáját a hetvenes évek elején ültettem el. Most itt bújnak a csokrokban. Hosszú kihagyás után úgy hozta a sors, hogy lassacskán újból kertészkedésre adjam a fejem. Megint nyílni kezdtek színes virágaim. Van köztük illatos, van tüskés szárú, van kacagtató, megdöbbentő és olyan is, amelyik gondolkodásra késztet. Remélem. A lényeg az, hogy nem művirágok. Mind egy szálig valódiak, igazak, őszinték. Bízom benne, hogy nem csak fél-, egy- vagy tízpercig fognak illatozni olvasóim szívében. Nem tudják lefogni. Hagyják, hogy fusson. Rohan eszeveszetten, viszi az alkohol. Nem is nézi az utat. Csak érzi. Egyenesen a faluszéli rét, a futballpálya felé rohan. Ott, a távolban, az erdősáv mögött, ott a műút. Arra rengeteg autó jár ...