A szerző sajátos önvallomásai létről, belső és külső környezeti morálról, vagy esetenként éppen annak hiányáról. Lényeg a téma szilárd erkölcsi alapokhoz való ragaszkodása, a formát illetően akár kötött, akár szabad versben. A szerző ötödik verseskötetében a vezérelv szerepét tölti be az időskor érett tapasztalata, amit tanítói bölcsességgel hagyományoz utódaira. Életünk értelmét látja/láttatja a Megváltó által hirdetett "örök értékeknek / szellemi voltában, / mindennél erősebb / emberi jóságban." Hangulataiban felsejlik a búcsú közeledése a földi léttől, a vallását gyakorló hívő ember végső elköltözés előtti útra készülése Isten országába. Zsirai László