Sipino egy kis üdülőhely Oroszországban, erdők, dombok, mocsarak és tavacskák között. Olyan hely, ahová akkor megy nyaralni az ember, ha szeretne elvonulni a világtól. Jan Riba éppen ezt teszi: bezárja az irodáját Németországban, és felszáll egy Moszkvába tartó vonatra, hogy meglátogassa barátját, Viktort, aki szeretné megmutatni neki az orosz nyarat. Együtt érkeznek Sipinóba, berendezkednek egy szénapadláson, és észrevétlenül a részévé válnak az itteniek életének. Itt van még Vaszilij, a szeszélyes tudós, aki szép, mint egy nő; a tar fejű Pavel és a vékony Anna; Tolik a zongorájával; Darja, aki bánatában ruhákat varr, és a titokzatos Lilja, aki szellemként jár ki és be a faházakba, és Moszkváról álmodozik. Mindannyian Mására várnak, akinek a sorsa, úgy tűnik, elválaszthatatlanul összefonódott e hely végzetével. Svenja Leiber (1975) kivételes tehetségű írónő, aki néhány szóval képes tökéletesen érzékeltetni egy vidéket, egy hangulatot vagy egy helyzetet. A Sipino mágikus erejű nyelven megszólaló regény, friss levegő egy levegőtlen korban. „Svenja Leiber regényének főhőse valójában egy megtisztulási folyamaton megy keresztül. Csak Kafkánál látunk még hozzá hasonló alakokat, akiket ennyire megbéklyóz a zavar, a szégyen és a bűntudat. A Sipino a keresés regénye, mely egy párhuzamos világban játszódik, ahol ugyan előtűnnek realisztikus elemek… de többnyire ezek is mitikus szintre emelkednek.” Süddeutsche Zeitung