A Káp isten kézirata 1924 júniusában érkezhetett meg az Est-lapok szerkesztőségébe. Dr. Mikes Lajos irodalmi vezető először a Pesti Napló augusztus 17-i számában akarja közölni az írást, de, ismerve az érin-tett sértődékenységét - és a kellemetlen következményektől is tartva -, aggályairól rögtön tájékoztatta Babitsot. Mikes bácsi ezt írta levelében: "első olvasásra nem tudtam eldönteni: komoly tréfa-e vagy csak tréfás szatíra Erdélyi Jóska fájdalmára" . A félreértések megelőzése érdekében egyelőre nem szedeti ki az anyagot, és a szerző kívánságára megmutatja az írást Erdélyi Józsefnek. Kiderül, hogy sejtelmei igaznak bizonyultak, mert az érintett "túlságosan érzékenyen fogadta a dolgot, és azt kívánta tőlem - tájékoztatja levelében Babitsot -, hogy közöljem majd az ő válaszát is a P. N.-ban." Tartalomjegyzék: 7 "aki egészen komolyan beszél és csöppet sem kételkedik, annak ritkán van egészen igaza" 24 "én vagyok hát az, ...akinek jönnie kell, aki megalapítja a fogalomalkotás tanát" 31 "...ha életben maradok, úgyis kell majd találkoznunk" 36 "Babits táborában" 51 "Mikes Lajos seregében" 62 "... díjjal koszorúzott meg a Baumgarten-alapítvány" 89 "... sikerült elszakítanom az utolsó cérnaszálat is..." 104 "Erdélyit igazi gyökerei nem helyhez, hanem néphez kötik" 118 "Babits Mihály emlékének" 124 FELHASZNÁLT IRODALOM