Albert Schweitzer és másodfokú unokaöccse, Jean-Paul Sartre időben jórészt egybeeső életpályájáról ír a szerző ebben a megadrámájában. A rendkívül sokszínű és gigantikus életművükből az események kiválasztásához fő rendezőelvként kínálkozott a mindkettőjüknél leírt törekvés egy globális etika megalkotására. A kettős, francia-német kötődésű, Elzászban felnövő Schweitzer inkább a német kultúrkörben keresztény-protestáns alapokon, míg Sartre, a párizsi franciává vált Schweitzer-ág fia a francia kultúrában keresztény-katolikus neveltetésén túllépve, deklaráltan ateista alapokon munkálkodik, alkot és él. Személyiségük, életük máig érzékelhető, egymással feleselő példaként áll előttünk: ám ma időszerűbben, mint a XX. században, az élet hódolatteljes tisztelete világszemléletére alapozva van remény a globális etika megalkotására. A mű Albert Scweitzer halálának közelgő, 50. évfordulójára íródott.