Vöröskéry Dóra világában őrült csokoládéboltosok, bosszúálló sellők és beszélő állatok élnek. Az apokalipszis lovasának van egy öccse, az ördögnek pedig egy lánya. A poklot őrző konyhásnő nem kedves, de legalább a gyerekek ártatlanok. Persze jut hely a modern kor gyarló kisembereinek és a feledésbe merülő isteneknek is. És mindenki teszi a dolgát. A Röpképtelen madarak novellagyűjtemény, amely ezer nevető varjúként ront az olvasóra. Meséket beszél el egymás mellett élő emberekről, hihetetlen kalandokról, érthetetlen tettekről. VÖRÖSKÉRY DÓRA Békéscsabán született 1995-ben. Szegeden tanul szociális munka szakon, a Röpképtelen madarak az első kötete. Szereti a csokoládét, a szörnyfilmeket és a békákat. "- Kocsmát mézeskalácsból építeni azért praktikus - kopogtatta meg a nagydarab csapos a sütifalat -, mert ha valaki meleg tejet rendel, van mit tunkolni. - Gyakran kérnek tejet? - lepődött meg a fiú. - Nem - gondolkodott el az öreg. - Nem volt még rá példa. A frissen felvett pultos bőszen bólogatott, jegyzetelt. - Arra figyelj még, hogy hatkor nagy tömeg lesz, mert lejár a műszak. Mindig ide jönnek a munkások. - Miféle munkások? - Légvárakat építenek. Megpróbálják eladni őket, de nincs rajtuk ajtó, ablak. Mert légvárak, ugye."