Aki unos-untalan az Embert, a Világot akarja megváltani övéivel mit sem törődve, az rostába önti a vizet. Sem a Világot, sem az Embert nem üdvözíthetjük, de felebarátainkért, kisebb-nagyobb közösségeinkért talán tehetünk valamit. Arccal mások felé fordulva élni, ez az író feladata. Szerény eszközeinkkel mi is erre tettünk kísérletet itt esszéinkben, irodalmi kritikáinkban, beszélgetéseinkben: másokat szolgálva azt a közösséget gyámolítani, amelyből magunk is vétettünk. Ez alól a belső parancs alól nincs semminő kibúvó. Csak egyet tehetünk: konok Sziszifuszként újra meg újra nekifeszülve remélni, bízni abban, hogy próbálkozásaink nem voltak hiábavalók.