A modern társadalom mindennapjai megállás nélkül sodornak minket magukkal. Ebben az elszigetelődő, szélsőséges környezetben néha megállok és eltűnődöm egy-egy pillanaton: az élet csodáin, a sorsszerű találkozásokon, a magányon és az együttléteken. Elgondolkodom, vajon másoknak mit jelent mindez, ők hogyan élik meg a saját valóságukat. A gyorsuló fejlődés mellett még mindig megmaradtak az egyenlőtlenségek. Ezek a berögzült szerepek, elvárások és görcsösen birtokolt rangok meghatároznak minket és kapcsolatainkat. De van még létjogosultsága eszerint élni vagy végre túl tudunk lépni önmagunk megrajzolt, halványuló határain? Erre a kérdésre keres választ a verseskötet, tükröt tartva az olvasó felé. Egy olyan varázstükröt, amelyből nem mindig a belebámuló szempár tekint vissza.