Vörös Boglárka neve nem cseng ismeretlenül a mai magyar művészeti életben. Magasan képzett zenész, aki nem mellesleg: zenét szerez, tanít, kántorkodik. Most előlépett verseivel, grafikáival is. Sokoldalú tehetség, aki hisz a Múzsák rokoni, testvéri kapcsolatában, és próbálja ezeket átjárhatóvá tenni. Ő még le mer írni olyan szavakat, amelyeket egy úgymond kortárs lírikus már igencsak lesajnál. Versei szépek. Valóban szépek, egy olyan korban, ahol ez urambocsá! anakronisztikus. Bízunk benne, hogy ez az első kötete jó alap ahhoz, hogy sokoldalúságát a Költészet területén is kiteljesítse. Mert ez a költő szerencsés csillagállás folytán zenész is. Figyeljük csak: Álló béke, törékeny rend, / Halk muzsikával a mennyfele zeng. (Jahoda Sándor))