Sztercey Szabolcs egy olyan lírai környezetben, mely elsősorban a hagyományos, rímes-ritmusos, kötött formát részesíti előnyben, a a jól megalkotott, szabad formában született költészetet műveli, mely egyébként sokkal inkább jellemző napjaink európai és tengeren túli kortárs irodalmára, és amely nem elsősorban a formai bravúrra, hanem a tartalmi megoldásokkal kialakított "szép új világgal" ajándékozza meg az olvasót. A Plüssbolygó verseiben az irodalmon kívülről érkező, erősen analitikus beállítottságú, a groteszk és a visszás vetületek iránt fokozottan érzékeny beszélő művészileg megformált jelentéseit olvashatjuk egy viszonylag kompakt, összeszedett és minden részletében kíméletlenül feltárt univerzumról. (László Noéim)