Jánosy István drámáinak szellemi erőterébe Jézus alakját állította. Akár megjelenik a színen, mint a Passiótragédiában, a szenvedéstörténetnek ebben az egyszerre archaikus és modern feldolgozásában, akár csak beszélnek róla, utalnak példájára, mindenütt eleven szellemi hatóanyag. Jánosy hőseinek, Claudiának, Szent Istvánnak, Sylvester Jánosnak a sorsát az dönti el, hogy életüket a jézusi eszméhez kötik. Jánosy félévszázados alkotói pályája során mindig a legnemesebb emberi értékek szolgálatát tekintette legfőbb művészi feladatának. Verseiben, novelláiban és esszéiben megtisztító erővel ábrázolja a modern lélek gyötrelmeit; és ebben súlyos történelmi és magánemberi tapasztalatain túl nemcsak eredeti költői tehetsége, hanem pszichológusi és teológusi képzettsége is segíti. Drámaciklusa évtizedek műhelymunkájának az eredménye. A kötetet az erkölcsi ember időtlen tragédiája, Szophoklész Antigonéja zárja. Jánosy István 1972-ben fordította le, a hetvenes évek elején többször bemutatták, és rádiófelvétel is készült belőle Latinovits Zoltán és Mensáros László szereplésével.