Bár Gyarmati Gábort zenészként ismertem meg, ez a kötet sajátos műfajú írásait tartalmazza. A szövegek átmenetek a versek és a filozofikus töprengések között, amelyekben újragondolja azokat a nagy kérdéseket, melyek az emberi nemet ősidőktől foglalkoztatják. Korunkban, amikor a legtöbb írástudó tényként fogadja el a világ megismerhetetlenségét, és csak a felszíni jelenségek puszta leképzésére szorítkozik, Gábor kísérlete felettébb merész. Elsőrendű fontosságú számára, hogy minél világosabban és pontosabban juttassa el másokhoz üzenetét; írásainak puritánul egyszerű nyelve és bennük a költői képek legszükségesebb mértékű, ugyanakkor ütős használata is ezt a szándékot igazolja. Saját maga így fogalmazza meg a tollforgatók feladatát: "Minden gondolkodó, minden íróember eleve a lehetetlenre vállalkozik. A titok megfejthetetlenségének bizonyosságával, a szépség illanékonyságával szembesül naponta. Egyetlen reménye lehet, hogy megtalálja azt az arany középutat, amely a 'mindentudó' kérkedés és a fásult érdektelenség végletei között leledzik valahol." Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik még nem vesztették el hitüket abban, hogy az emberi szellem kalandjainak nem lehet szűk határokat szabni. (Bánosi György)