A Prágában élő Papp Imre (1954) furcsa, erősen "alulstilizált" verseinek megtanulatlan vagy inkább elfeledett grammatikájában, abszurd képeiben mintha egy személytelen személyiség s egy banálisan hétkzöznapi, de banalitásában szinte metafizikai világ körvonalazódna. Újabb verseiben ez a világ intellektualizálódni látszik, hangsúlyos művelődéstörténeti anyaggal, gondolati jelképekkel gazdagodik.