A lengyel szerző EU-díjas regénye egy szeretetotthonként működő panzióban játszódik. Idős, életük javát már leélő férfiak és nők emlékeznek kellemes és kevésbé kellemes történeteikre. mesélnek, mesélnek, mesélnek. Ha kellemesen szórakoznak is, minden tekintetben olykor mégsem annyira vidám az ő életük, hiszen a háborús évek szívszorító emlékeket is felszínre hoznak. A vita a mi specialitásunk jegyezte meg Abram úr. Tán nem vitatkoztunk a sivatagban? Egész idő alatt folyt a vita, megállás nélkül! Ez se jó, az se jó, nem finom az étel, rossz szomszédaink vannak, a rokonaink sem olyanok, amilyennek lenniük kellene. Akkor volt is min vitatkozni. Épp csak elkezdtük a vándorlást. De most, amikor már majdnem bevégeztük? Hogyan vitatkozhatnánk ezután? Van-e ennek még valami értelme? Lehet, hogy Abram úr zárta nálunk a menetet Leon úrral? Ők itt az utolsó vitatkozók. A történeteik tele vannak frissességgel és belső erővel, amelyet nekünk már nem tudtak átadni, mert teljesen elhasználták a túlélésükre, arra, hogy konok kitartással életben maradjanak. Ott maradtak a nyomaik a dűnéken, a borókák, fenyők, berkenyék között, az utcaköveken és alattuk, a göröngyök között. A könyv az Európai Unió által támogatott k-európai történetek sorozatban jelenik meg.