"Ahogy lélegeztem, ettem, ittam, öleltem, úgy írtam e naplót. Ahogy nyúlatam a könyvért, ahogy raktam egymás után a lábaimat, úgy haladtam sorról sorra befelé magamba, emlékeimbe, álmaimba, néha leselkedve előre, s a szó, a mondat, az anyanyelv mágikus bugyraiba. Főképpen azért pepecseltem át annyi hajnali órát, hogy feleslegesség-érzetemet, mindannyiszor, még csirájában elfojtsam. No meg azért is, hogy belefeledkezvén a versrovásba, ki-kiváljak a dicstelen jelen zűrös folyamatából, s hogy lebegjek annyit, amennyit. Időtlenül." Gittai István