Ráday Gedeon és Földi János összegyűjtött verses munkáinak teljességre törő korábbi kiadásai nagyjából egy évszázaddal ezelőtt láttak napvilágot: Rádayé 1892-ben, Földié 1910-ben. A két költői életmű vékonyka köteteinek versanyaga jelen kiadásunkban számos, korábban még lappangó vagy ismeretlen munkával bővült. A terjedelmet tekintve mindkét szerző verseinek száma a mostani kiadásra megduplázódott. Jó pár, korábban ismeretlen kéziratos vers került elő a Ráday Gyűjtemény Levéltárából, illetve Földi esetében a kallódó kis nyomtatványok és a folyóiratközlések feltárása nyomán. Ennek köszönhetően a versújítás korának a két meghatározó jelentőségű szerzőjéről immár árnyaltabb és összetettebb kép alakítható ki. A kiadást kísérő két szerzői életrajz, illetve a szövegek jegyzetei hozzájárulnak torzóban maradt munkásságuk és alakjuk alaposabb megismeréséhez. Mind Ráday, mind pedig Földi ugyanis tudós költőként a fordítás hazai gyakorlatának és elméletének, a versnyelv és a prozódiai rendszer megújításának, az első folyóiratok ízléselveinek jelentős alakítója és formálója volt. Irodalomtörténeti jelentőségüket jelzi, hogy Kazinczy Ferenc célkitűzései és elvei kettejük meghatározó ösztönzését teljesítették be.