Az Arany János költészetének szentelt tanulmánykötet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkara XVIII-XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közös konferenciájának az anyagát tartalmazza, 12 szerző tanulmányát. A kötet megjelenését az ARANYKOR támogatta. A kötet címe a költő egyik fontos versét, az Ősszel címűt idézi fel: ez a költemény ugyanis látványosan tematizálja a hagyomány választásának és szelektálásának az aktusát, Homérosz és Osszián neve s (valódi, illetve fiktív) életműve köré rendelve. Márpedig a konferenciának éppen az volt az egyik vezérgondolata, hogy Aranynak és a hagyománynak a sokrétű és változatos viszonyát próbálja meg körüljárni: egyrészt azt, hogy maga Arany miképpen kapcsolódik a számára nem egyszerűen adva lévőnek mutatkozó, hanem újraalkotandó és elsajátítandó tradícióhoz, másrészt pedig hogy ő maga miképpen válik hagyománnyá. A kötet szerzői ezt a lehetőséget igen sokféle módon fogták föl: voltak olyan tanulmányok, amelyek a lírai vagy epikus életmű hagyományválasztásaiból indultak ki, mások Arany értekező prózájában keresték meg a hagyomány újraértésének a gesztusait, de akadtak olyan dolgozatok is, amelyek bizonyos társadalmi szereplehetőségek vagy éppen tárgytörténeti kapcsolatok nyomán indultak el. S végül Arany hagyománnyá válásának a kérdései is egy igen árnyalt irodalmi viszonyrendszert láthatóvá téve lettek témává emelve. A kötet a szélesebb szakmai nyilvánosság előtt is látható és méltó módon jeleníti meg az ELTE BTK XVIII-XIX. Századi Tanszékének a munkáját: a szerzők mindegyike ugyanis ehhez a tanszékhez kötődik.